Csütörtök délelőtt a Szatmári Református Egyházmegye Esperesi Hivatalában gyülekeztek a fiatalok, ahol a börtönmissziós lelkész felkészítette őket a látogatásra. 10 órától az ilyenkor kötelező ellenőrzések után a Szatmárnémeti Büntetés-végrehajtó Intézet nagyobb osztálytermében gyülekeztek, ahova még ötven fogvatartott is megérkezett. Érződött a fiatalokon a megilletődöttség, de ennek ellenére bátran szólaltatták meg Kovács Erika tanárnő gitárkíséretével a karácsonyi énekeket. Arról a szeretetről szóltak, mely soha el nem múlik, valamint arról a csodáról, ami nemcsak karácsony éjjelén, de az élet minden pillanatában is várja az embert: Isten egészen közel jött hozzánk. Erről az örömhírről szólt Rácz Ervin rövid igehirdetése is: Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen, biztos várunk, szabadítónk és oltalmunk lehessen.
A fogvatartottak meghatódva, könnyes szemmel, érdeklődő tekintettel hallgatták a fiatalok bizonyságtételét. Talán egy darabka otthoni hangulatot, olyan szeretetet vittek be, amit otthon kapnának meg igazán, a családtagjaik között. A közös kántálás, a közvetlen hangulatú beszélgetések a rabokkal azt tudatosították a diákokkal, hogy odabenn is emberek vannak, akiknek ugyanúgy, mint a kintieknek, vagy talán még jobban, szükségük van Isten és ember szeretetére. „Vigyázzatok a szabadságotokra!" - szólt az egyszerűnek tűnő, de mégis hiteles, konkrét üzenet az egyik rab felhívásában.
Életre szóló élmény volt, sőt több lelkes fiatal megfogalmazta: szívesen mennének még a börtönbe! Persze nem fogvatartottként, hanem „angyalként", akik tudnak olyan üzenetet vinni Istentől, mely bármilyen mélységből kiemel. Ünnepre hangoltak a rács mögött, de talán a belátogatóknak is más, szabadságot jobban értékelő karácsonyuk lesz, s megértik a karácsonyi Igét: „Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből." (Mt 1,21)